Ez az első és igen csak rövid írásom,amit a Sherlock sorozattal kapcsolatban írtam. Nem nagy szám,de remélem lesz akinek ez is tetszik...
***
Unalom. Egy egyszerű és veszélytelen szó. Többnyire ártalmatlan jószág, nem okoz problémát. Mint hangulati állapot sem halálos. Bár kellemetlen, s mégis, az átlagember könnyen kigyógyulhat belőle, ha átlapoz egy könyvet. Sőt a mai világban egy kis mozdulat is véget vethet neki, ha megnyomsz egy gombot a távirányítón.
Pár hónapja még magam is úgy véltem, valóban ilyen könnyű szembeszállni vele.
Most azonban kezdem átértékelni veszélyességének mértékét. Mint ahogy mondtam, egy átlagember esetében a föntiek, mind sikeresen orvosolnák a problémát. De ha az ember lakótársa, kollégája, mi több barátja, nem más, mint Sherlock Holmes, az a saját bőrén tapasztalhatja, hogy az unalom, milyen megdöbbentő vagy épp egészen gyerekes tettekre sarkall egy nem mindennapi lángelmét.
A zsenit egy hajszál választja el, az őrülttől, így mondják. Ez nem is csoda, ha valaki olyan képességekkel rendelkezik, mint ő. Briliáns elméjét nem köti le semmi, ami hétköznapi és átlagos. Elég hamar rájöttem tehát, hogy barátom számára az unalom elviselhetetlen. Bizonyítja ezt, a kandallóval szemközt álló fal tapétájára mázolt, sárgán mosolygó műalkotás, és az sem kétséges, hogy ezért találok minden héten más és más horror filmbe illő, és nem éppen oda való kísérleti kelléket hűtőgépünk valamely polcán. Ezért rendezett be egy komplett laboratóriumot a konyha asztalán, lombikokkal és bizarr vegyszerekkel, és ezen okból kifolyólag közlekedik a metrón szigonnyal a kezében, és tetőtől talpig véresen.
Ő Sherlock. Ez a puszta tény, már is elég ahhoz, hogy olykor felmentettnek nyilvánítsa önmagát az alapvető társadalmi normák alól. Időnként úgy tartja, ruhát hordani sem köteles.
Szerinte egy lepedő alkalomhoz illő ruhadarab, pláne ha az ember a Buckingham-ben teázik.
JW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése